az elmúlt néhány napban az átlaghoz képest gyanúsan SOK önzetlenül segítő kedves emberrel taláxottam.
az úgy kezdődött, hogy
ugyebár itt van az ősz, már megint újra, és eszembe jutott, hogy valami zaftos, tömény, tepsiben sült kajával kéne megünnepelni.
ritkán csinálok shepherd's pie-t, mert nagyon macerás, de most pénteken megcsináltam az alját, a szottyot, és félretettem pihenni szombatig, mert szombatra akartam meggyártmányozni készre, jól.
és "csak úgy", SZŐRMELLET (sic! a szőrmell eredetét privátul elmondom annak, akit érdekel, eggyen-ketten meg már ismerik a történetet) megkérdeztem a plusban (gy.k. a négybetűs bót) az egyik kedves pénztáros- (vagy mindenes) lányt, Anitát, hogy ismeri-e, használt-e már valaha PASZTERNÁKot, lévén, Nigella a pásztor pitéjének a tetejének a kuNpipüréjébe paszternákpürét kever, és végre legalább ebben hadd legyen autentikus a szombati kaja, ha már nem marha- és sertéshúsból, hanem puJka- és sertéshúsból készítettem, erre azt mondja, persze, rendszeresen, hiszen az anyósa (az ANYÓSA!) termeszt paszternákot (is).
és néhány perccel később odajött, és megkérdezte, jöszök-e holnap (tegnap), mert HOZ NEKEM a két szép szememért, lévén, a négybetűs bótban nem lehet ilyesmit kapni.
mondoK, hoppá!
és másnap (tegnap) HOZOTT! két hatalmas, kemény, egészséges, édeskésen-illatos rúd igazi eredeti paszternákot!
még ilyet! :O
na és a másik történet, hogy
néhány hete kaptam egy JÓ NAGY munkát, amihez CAT-tool használatát kérték (gy.k. fordítássegítő szoftver), na és az enyém verziómmal megoldhatatlannak bizonyuló technikai problémák keletkeztek; akkor szkájpon segítséget kértem egy kedves kolléganőmtől, aki oda is meg vissza is önzetlenül, kvázi azonnal, mosolyogva segített! :O
ha nem segít az ő magasabb verziójújával, hehe, akkor kénytelen lettem volna egyesével, cellánként átcsinálni az egészet. így egy csomó időt megtakarított nekem.
mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, a két szép szememért.
pedig élőben még soha nem is taláxottunk!
és ami hű, de vicces, hogy mindkettejük segítségét kézműves bonbonkészlettel háláltam meg, pedig, hehe, velük már nem olyan csomómentes, vagy gördülékeny, vagy problémamentes a kapcsolatunk.
már csak azért sem, mert mindkét kedves lány eltűnt a csokizóból, és az új pultoslányok egyrészt hímneműek, másrészt nem tudnak sem kivonni, sem összeadni, harmadrészt az egyik nem ismeri a ristrettot, noha az itallapon szerepel... a rendkívül-fontos-pénteki-privátprogram-előtti-hirtelen-csütörtök-esti-megbetegedésről nem is beszélve.
de a termékeik azért még etetik magukat, jól.
a harmadik, nemrég-történt önzetlenséges történet, hogy okt. 31. ugye szabadnap volt, mert nov. 1. meg munkaszüneti nap, amikor nem szok rendelős előfizetős ebéd lenni, és ahonnan rendelni szokunk ebédet, ott a futár kérdezte, hogy akarunk-e, mert a törzsvásárlóiknak igény esetén mégis lehet.
mondoK, és mi a választék?
mondja, beszéljem meg az Andrással, és jó lesz.
na, kifogástalan tárgyalástechnikámnak köszönhetően mindkét napra azt kaptuk, amit kértem, de nem is ez a lényeg, bár már ez is megérne egy... misét? vagy utánakiabálást?, hanem hogy a halottaknapi pizza az (menüáron!) nem ám egy 20x15 centis doboznyi volt, hanem 30 centis, EGÉSZ, KEREK PIZZA! KETTŐ!
mert kettőt kértünk, a kisebb menüméretre számítva.
és a másnapi kedves kolléga megerősítette, hogy igen, ez olyan áron volt.
még ilyet! :O
na, mostanában más nem történt. ;-)
az úgy kezdődött, hogy
ugyebár itt van az ősz, már megint újra, és eszembe jutott, hogy valami zaftos, tömény, tepsiben sült kajával kéne megünnepelni.
ritkán csinálok shepherd's pie-t, mert nagyon macerás, de most pénteken megcsináltam az alját, a szottyot, és félretettem pihenni szombatig, mert szombatra akartam meggyártmányozni készre, jól.
és "csak úgy", SZŐRMELLET (sic! a szőrmell eredetét privátul elmondom annak, akit érdekel, eggyen-ketten meg már ismerik a történetet) megkérdeztem a plusban (gy.k. a négybetűs bót) az egyik kedves pénztáros- (vagy mindenes) lányt, Anitát, hogy ismeri-e, használt-e már valaha PASZTERNÁKot, lévén, Nigella a pásztor pitéjének a tetejének a kuNpipüréjébe paszternákpürét kever, és végre legalább ebben hadd legyen autentikus a szombati kaja, ha már nem marha- és sertéshúsból, hanem puJka- és sertéshúsból készítettem, erre azt mondja, persze, rendszeresen, hiszen az anyósa (az ANYÓSA!) termeszt paszternákot (is).
és néhány perccel később odajött, és megkérdezte, jöszök-e holnap (tegnap), mert HOZ NEKEM a két szép szememért, lévén, a négybetűs bótban nem lehet ilyesmit kapni.
mondoK, hoppá!
és másnap (tegnap) HOZOTT! két hatalmas, kemény, egészséges, édeskésen-illatos rúd igazi eredeti paszternákot!
még ilyet! :O
na és a másik történet, hogy
néhány hete kaptam egy JÓ NAGY munkát, amihez CAT-tool használatát kérték (gy.k. fordítássegítő szoftver), na és az enyém verziómmal megoldhatatlannak bizonyuló technikai problémák keletkeztek; akkor szkájpon segítséget kértem egy kedves kolléganőmtől, aki oda is meg vissza is önzetlenül, kvázi azonnal, mosolyogva segített! :O
ha nem segít az ő magasabb verziójújával, hehe, akkor kénytelen lettem volna egyesével, cellánként átcsinálni az egészet. így egy csomó időt megtakarított nekem.
mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, a két szép szememért.
pedig élőben még soha nem is taláxottunk!
és ami hű, de vicces, hogy mindkettejük segítségét kézműves bonbonkészlettel háláltam meg, pedig, hehe, velük már nem olyan csomómentes, vagy gördülékeny, vagy problémamentes a kapcsolatunk.
már csak azért sem, mert mindkét kedves lány eltűnt a csokizóból, és az új pultoslányok egyrészt hímneműek, másrészt nem tudnak sem kivonni, sem összeadni, harmadrészt az egyik nem ismeri a ristrettot, noha az itallapon szerepel... a rendkívül-fontos-pénteki-privátprogram-előtti-hirtelen-csütörtök-esti-megbetegedésről nem is beszélve.
de a termékeik azért még etetik magukat, jól.
a harmadik, nemrég-történt önzetlenséges történet, hogy okt. 31. ugye szabadnap volt, mert nov. 1. meg munkaszüneti nap, amikor nem szok rendelős előfizetős ebéd lenni, és ahonnan rendelni szokunk ebédet, ott a futár kérdezte, hogy akarunk-e, mert a törzsvásárlóiknak igény esetén mégis lehet.
mondoK, és mi a választék?
mondja, beszéljem meg az Andrással, és jó lesz.
na, kifogástalan tárgyalástechnikámnak köszönhetően mindkét napra azt kaptuk, amit kértem, de nem is ez a lényeg, bár már ez is megérne egy... misét? vagy utánakiabálást?, hanem hogy a halottaknapi pizza az (menüáron!) nem ám egy 20x15 centis doboznyi volt, hanem 30 centis, EGÉSZ, KEREK PIZZA! KETTŐ!
mert kettőt kértünk, a kisebb menüméretre számítva.
és a másnapi kedves kolléga megerősítette, hogy igen, ez olyan áron volt.
még ilyet! :O
na, mostanában más nem történt. ;-)
