tegnap, szRombaton pedig...

Stefánia-vagdal(t)koztam:

túl finom lett, az (volt) a baja.
néhány szeletke még maradt, jól.
az jó lesz mai vatsorának.
ennek a fűszerezését nem sorolom fel, az mindenkinek a kisujjában vanik.
sót ebbe se tettem.
a hagymát legközelebb kisebbre reszelem. vagy teljesen kihagyom.
fokhagymából meg több lesz. jól.

fogyóban a Vasárnapi Csirkuczi maradéka

ez a 11 koczka már az ebédmaradék. de kértem csak még egy falatot.
ez a csirkének az a típusa, ahogy azelőtt még soha nem csináltam, de ezentúl még biztos, hogy fogom.

bele lettek a csirkekoczkák forgatva a következő keverékbe:
- liszt
- (az az ominózus, Dubaiban beszerzett indiai) csilipor (, amiből az egyik korábbi recept szerinti egy evőkanál NAGYON SOK, mert az a recept bisztos a magyar csilire gondult)
- szezámmag
- fokhagymapor
- bors, sok
- minimális vegeta
- máxemnyi cukor
- édesnemes pirospaprika (hogy színe is legyen; ha a fenti csiliporból akartam volna színt adni neki, akkor megen' tüzet okádunk).

és sütőben megsütve.

itt még egy koczkával több volt:

na de
a lényeg a csili meg a szezámmag.
meg hogy shaw nincs benne, mert az kiszárítaná a húsot. finom puha is lett. jól. ahogy a nagykönyv írja.