ma utánakiabáltam a futárnak.

nem mintha... _olyan_ nő lett volna...
nem mintha _nő_ lett volna, én meg férfi, és nem mintha elismerően füttyentettem volna...
az elismerés azonban benne volt.
ezt kiabáltam:
"kaptok egy... egy... PIROSPONTOT!"

a mai elismerés oka egy IGAZÁN incifinci, IGAZÁN filléres odafigyelés, "cégünk ajándéka" volt, nevezetesen az ebéd utánra egy kis CSERESZNYE! ;-)

lehet, hogy a közel két éve tartó szakadatlan ebédrendelés, meg a megbízható-állandó-mindigfizető-ügyfél-mivoltunk ihlette meg őket, vagy a múltkori pozitív megnyilvánulásom...

nemrég egyébként szóban (írásban, na) is virtuális ötöst osztottam nekik, a sersülpirburpárkápot (gy.k. (kóbászval töltött) sertéssült+pirított burgonya+párolt káposzta, Zanyu Zután sZabadon ;-) ) utolérhetetlenül kifogástalan minőségben készítik.

és mit tesz (a nemlétező) isten? naa?

a mai ebédem is sersülpirburpárkáp volt/van!

az orális orgazmust, mint őszintén szókimondó értékelés, már használtam másra, másik szolgáltatóra, de ez a sersülpirburpárkáp is megérdemli, jól.


van még két csillag a pirosponton, az első azért, mert nem számítanak fel dobozonként 50 Ft-ot (!), mint MÁSOK...

a második meg azért, mert igény/kívánság szerint RUGALMASAN képesek kezelni a Kedves Ügyfél kívánságait (értem ez alatt, hogy amikor "kicsit" korábbra kértük az ebédet, másmilyen időbeosztás miatt, akkor 11 óra előtt (!) ideért a kaja!, meg hogy ha a vonatkozó hét elején épp nincs úgy vagy annyi pénzünk, hogy kifizessük a heti rendelést, akkor kapunk 1-2-3 nap haladékot.)

na, mára kiömlengtem magam. (y)

óda a csokapikhö'

ma reggel csokapiket reggeliztünk.

Kristóf szereti.
helyesbítek, hajlandó volt beleenni. ;-)

na de

a '99es paksi naFfogyitáborban!
(szégyen-gyalázat, de "csak" ott ismerkedtem meg a címben említett készítménnyel. Jimmy barátom jóvoltából. az én akkori koromban, jól.)

száz szónak is egy a vége, a lényeg, hogy ma okosan reggeliztünk! :-D

lételméleti sík

"“Lehet-e, hogy a valóság, és amit a rendőrök az arcodba ordibáltak, keveredik?” – tette fel az újabb kérdést K. Tamás. A bíró erre gunyorosan közbevágott: “Az lehet-e, hogy én nem is vagyok itt?” Az elsőrendű vádlottat zavarba hozta a közbevetés, szégyenkezve beismerte: nem érti, miről van szó. “Kicsit nekem ez lassabban megy” – mondta."

mindezt a csepeli kettős gyilkosság elsőrendű vádlottja követte el.

remekül szórakoztam volna, ha ott lettem volna a tárgyaláson, és ha nem véresen komoly eseményekről lett volna szó...

tanulság: biztonsági őrrel még akkor se kezdj, ha egy iskolában teljesít szolgálatot, nem pedig csupán a négybetűs bóótban...

isze: "K. Tamás arról is beszélt: bízik a bíróban, meg van győződve arról, hogy “jó kezekben van”. Utalt arra is, hogy később fog még beszélni, csak “szeretne készülgetni”, mert neki “lassabban jár az agya”."

még ilyet...!


na de

mi a túró az a LÉTELMÉLETI SÍK?! bisztos valami jogász-szaGkifejezés...

vagyis...
közben rájöttem.
a bíró azt kérdezte, hogy ő-e Schrödinger-e macskája-e!

ma kreatív ötletet láttam:

a négybetűs bóótban.
a százast helyettesítendő.
(bosszantó, de nem én voltam...!)

Πri csinált πzzát

de még jó régen, csak most jutottam odáig, hogy:

Németh Ferenc, az

ács-ÁLványozó:

aki ványozni tud, az nyilván ÁL-ványozni is tud.