voltunk a Dolomitokban. az túlnyomórészt Olaszország.
a régi jól bevált módszer szerint mikrobusszal. ;-) bár a polifoamos-hálózsákos alvás kimaradt, meg a kempingfőzőn-szottyostészta is, de azért igen kellemes volt.
13,5hónapos Kristóffal utazván (Zalán #ül ~1000 km) beiktattunk egy villachi köztes szállást.
másnap megérkeztünk.
Caldonazzo igen kellemes észak-olasz (dél-tiroli) kisváros.
voltunk a bolzanoi Messner-múzeumban.
első ránknézésre szerencsénkre, de esemény után már kvázi sajnos, találkoztunk Hr. Reinhold Messnerrel is. (miután udvariasan megkérdeztem, hogy vajh zavarhatom-e néhány percre) közöltem vele, hogy én ki vagyok.
na és, vonogatta a vállát, és közölte, hogy nekik inkább dolgozniuk kéne (néhány perccel azelőtt velünk egyszerre érkezett ezüstmetál kabrió merdzsójával, csak ő nem vett 8 €-ért (/fő) jegyet a saját múzeumába), gy.k. szétpakolni a szállítmányozott könyvtömeget.
na, ezzel betette a poharat a kapuba, vagy mi, onnantól autogrammot már nem is kértem, hanem gyorsan csináltunk egy közös fényképet, és távoztunk. jól. a lábunkkal.
később, a múzeumlátogatás után még összeakadtunk vele az étteremben, de már be sem próbálkoztam.
a múzeum kicsit csalódást okozott, bár csodás helyen van, a Sigmundskron kastélyban, és a bevezető előadás szerint arra hivatott, hogy bemutassa a hegy-ember kapcsolatot, de mint múzeum, nem vagyon vált be (szvsz.).
végigjártuk a szép kastély összes termét, bástyáját, falát, kiállítótermét, de se egy fénykép, se valami egyedi kiállítmány - ahol Reinhold járt, azon tájakról volt 1-2 (6-8, sok) festmény (!).
mért nem fényképek, ha már JÁRT azokon a helyeken az ember?! vagy én vagyok túl igényes?
még volt egy buddhás terem, meg a Zsigmond Koronája Kastélyt bemutató 1-2 kép/dokumentum, meg hegymászó szerelékek, ásványok, amit kvázi bármely geológiai múzeumban megtekinthetek, és kész.
háát... erről ennyit.
a másik négy M(essner)M(ountain)M(úzeumo)t már valszeg nem fogom megtekinteni.
negyednap, vasárnap, a bringások már végre bringázni szerettek volna, így Bassano felé vettük az útirányt. mi, puhány maradékok, mikrobusszal.
a szállásadónéni által javasolt vonzó kisváros, Asolo lett a végső úticél, igen kellemes történelmi hangulatú óvárost tekintettünk meg. hehe ott is voltak bringások, pedig elég hegyes-dombos vidék.
vissza Caldonazzóba - némi tévelygések/megpróbáltatások árán ;-) - felszedtük a bringásokat, és megérkeztünk. jól.
hétfőn meglátogattuk a Pegoretti-vázműhelyt.
körülnéztünk, fényképeztünk, KVztunk, Kristóf is körbejárt és mindent megtapasztalt ;-), bár a biciklis része engem nem nagyon érdekelt, hanem inkább a Grafittaltalálkozás volt nagy élmény.
átadtuk a сувенир-t. ;-) remélem, tetszett, meg hogy kibontás után is. ;-)
akkor hétfő délután felmásztunk Frisanchiba, a bringások megpróbálkoztak bringával, 50% eredménnyel. ;-)
mink mikrobusszal 100%osak voltunk. jól.
kedden hazaindulás, Brenner-hágón-átkelés, innsbrucki-McDonald'sban-fogyasztás, bögreszerzés, termoszszerzés, játszóházélvezet, és egy linzi youthosteles szállás után szerda délután 4kor megérkeztünk Tatára. jól.
a régi jól bevált módszer szerint mikrobusszal. ;-) bár a polifoamos-hálózsákos alvás kimaradt, meg a kempingfőzőn-szottyostészta is, de azért igen kellemes volt.
13,5hónapos Kristóffal utazván (Zalán #ül ~1000 km) beiktattunk egy villachi köztes szállást.
másnap megérkeztünk.
Caldonazzo igen kellemes észak-olasz (dél-tiroli) kisváros.
voltunk a bolzanoi Messner-múzeumban.
első ránknézésre szerencsénkre, de esemény után már kvázi sajnos, találkoztunk Hr. Reinhold Messnerrel is. (miután udvariasan megkérdeztem, hogy vajh zavarhatom-e néhány percre) közöltem vele, hogy én ki vagyok.
na és, vonogatta a vállát, és közölte, hogy nekik inkább dolgozniuk kéne (néhány perccel azelőtt velünk egyszerre érkezett ezüstmetál kabrió merdzsójával, csak ő nem vett 8 €-ért (/fő) jegyet a saját múzeumába), gy.k. szétpakolni a szállítmányozott könyvtömeget.
na, ezzel betette a poharat a kapuba, vagy mi, onnantól autogrammot már nem is kértem, hanem gyorsan csináltunk egy közös fényképet, és távoztunk. jól. a lábunkkal.
később, a múzeumlátogatás után még összeakadtunk vele az étteremben, de már be sem próbálkoztam.
a múzeum kicsit csalódást okozott, bár csodás helyen van, a Sigmundskron kastélyban, és a bevezető előadás szerint arra hivatott, hogy bemutassa a hegy-ember kapcsolatot, de mint múzeum, nem vagyon vált be (szvsz.).
végigjártuk a szép kastély összes termét, bástyáját, falát, kiállítótermét, de se egy fénykép, se valami egyedi kiállítmány - ahol Reinhold járt, azon tájakról volt 1-2 (6-8, sok) festmény (!).
mért nem fényképek, ha már JÁRT azokon a helyeken az ember?! vagy én vagyok túl igényes?
még volt egy buddhás terem, meg a Zsigmond Koronája Kastélyt bemutató 1-2 kép/dokumentum, meg hegymászó szerelékek, ásványok, amit kvázi bármely geológiai múzeumban megtekinthetek, és kész.
háát... erről ennyit.
a másik négy M(essner)M(ountain)M(úzeumo)t már valszeg nem fogom megtekinteni.
negyednap, vasárnap, a bringások már végre bringázni szerettek volna, így Bassano felé vettük az útirányt. mi, puhány maradékok, mikrobusszal.
a szállásadónéni által javasolt vonzó kisváros, Asolo lett a végső úticél, igen kellemes történelmi hangulatú óvárost tekintettünk meg. hehe ott is voltak bringások, pedig elég hegyes-dombos vidék.
vissza Caldonazzóba - némi tévelygések/megpróbáltatások árán ;-) - felszedtük a bringásokat, és megérkeztünk. jól.
hétfőn meglátogattuk a Pegoretti-vázműhelyt.
körülnéztünk, fényképeztünk, KVztunk, Kristóf is körbejárt és mindent megtapasztalt ;-), bár a biciklis része engem nem nagyon érdekelt, hanem inkább a Grafittaltalálkozás volt nagy élmény.
átadtuk a сувенир-t. ;-) remélem, tetszett, meg hogy kibontás után is. ;-)
akkor hétfő délután felmásztunk Frisanchiba, a bringások megpróbálkoztak bringával, 50% eredménnyel. ;-)
mink mikrobusszal 100%osak voltunk. jól.
kedden hazaindulás, Brenner-hágón-átkelés, innsbrucki-McDonald'sban-fogyasztás, bögreszerzés, termoszszerzés, játszóházélvezet, és egy linzi youthosteles szállás után szerda délután 4kor megérkeztünk Tatára. jól.
