spagetti carbonara

életem LEGKIVÁLÓBB spagetti carbonáráját Kolozsvárott (Cluj-Napoca, Klausenburg, Claudiopolis, Kleusenburch) ettem. az Románia.
amikor életemben először betettem a lábamat abba az országba, akkor.
kedves Hege barátommal és Krisztikó barátnőmmel. ők meg egymásnak a munkatársai. jól.

ésakkor amíg Hege hivataloskodott, addig mi ketten, nőszemélyek, jól elszórakoztattuk magunkat meg egymást, és élveztük a román vendégszeretetet. pénzért. de az a spagetti carbonara megérte a pénzét. nememlékszem, mennyit perkáltunk érte.

Csíxeredán (Miercurea Ciuc, Szeklerburg, Sicolsburgum) meg benéztünk egy blueskocsmába. jó volt. füst volt. de nem volt baj. félhomály is volt. az sem volt baj.
ésakkor Hege vacsorát rendelt Krisztától. ésakkor otthagytuk a helyet.

nem is tudom, ez most miről jutott eszembe. (think)

tavalyelőtt ősszel történt a dolog. Çanakkaleból hazafelé tartva.
Kristóf már a hasamban volt. ;-) asszem, ez volt - eddig, de nem sokáig, mert már csak febr. 19-ig kell aludni ;-) - az utolsó külföldi utunk. előtte meg voltunk még Barnaulban (Szibéria).
ja, nem is, mert Çanakkale után még voltunk Dubaiban.

na. erről ennyit. ;-)
most megéheztem.
de csak ebédmaradék van.

9980

grammot mutatott a babamérleg 2010. január 21-én Egyetlen Tüneményes Kristófunk alatt.
vártam, vártam, hátha megüti a 10^4 grammot, de csak a medúza-rágóka segítségével sikerült 10000 grammot mutattatni a mérleggel.
ésakkor kristófmentesen lemértük a medúzát, és 20 azaz húsz grammot nyomott.
így - előzőleg (is) igazat mondott a mérleg, és Kristóf kakilás után, pisispelusmentesen 9980 gramm testtömegű volt.
január huszonegyedikén.
de mára már biztos több lett.
szerintem.
biztos.