a vízcseppek családi állapota

ma délután, amikor Kristóf másodszor is elment szavazni, Zorán-lemezt hallgattam. a fülemmel.

és amikor leragadtam az alszolavállamonnál (gy.k. repeat track) (ti. ha bárki más is itthon van/vendégségben van nálunk, akkor ezt a műveletet az a bárki más a harmadik ismétlés után falkaparással/hajtépéssel leállíttatja velem), és közben elmentem virágot locsolni, meg kidobni az elszáradt bazsalikomot (R.I.P., de a mozsaras pesztókészítés már nemsokára már tényleg megtörténik, hallod, Roni?) meg a többi elszáradt levélkét, és már én is kezdtem unni egy kicsit a dalocskát, amikor szöget ütött a fejembe, hogy isze' a hajadon az főnév is, és igenis, márpedig Dusán van annyira zseni, még ha nem is született magyar, hogy kétféleképpen értelmez(tess)ze a hajadont.
szó van ugyebár tengerről is meg egy csepp vízről is, és ha a csepp víz (a taste of water) a hajadon, akkor a tenger lehet a feleség, ara, nej, hitves, (házas)társ, asszony, oldalborda, ésatöbbi.

na.
az a sok balek, aki eddig úgy olvasta a posztjaimat, hogy a beléjük tűzött linkeket meg se nézte, el se olvasta, akkor ha most érteni akarja, mit vetettem ide, akkor most kénytelen lesz megnyitni a linkeket és olvasni. a szemével. jól.